egybe és külön

Nézheted őket külön és egybe csak jöttek és most nem szabtam gátat nekik...

Koslatunk, utuntak keresve
feltúrjuk a földet s eget
nem látjuk hogy a járda
réges rég felvan szedve
De mégis mi csak megyünk
előre hisz, visszaút nincsen
és mi van ha lenne?
Ne hazudj, legalább most ne!
Ugyse táncolnánk vissza
ránk nem vallana ez ...

Tompa szilánkos lámpafény
ennyi kell hogy barangoljunk
barangoljunk lelkünk utcáskáin
néha, néha megállva, feledve
hogy éppen pirosat mutat a lámpa

Halkan szinte nesztelen
suhanunk át, suhanunk át
a mindenen...
a nagybetűs parányi életen..
Kacagó szemedbe,
pilládba kell halnom!
hogy egyszer egy ködös
sejtelmes kába hajnalom,
benned szülessem újra
Miközben lopott pillantások
alamizsnáiért esedezik
pogány imánk, szemünk
se rebben csak bámuljuk
az utat...
az uat mi a végtelenbe
mutat...
Merre? hát merre máshova?
Mint egyetlen megvetett ágyamba,
szíved szívemnek örök otthona