furcsa téli éjszaka...

Az első hó

Megint....
Ezerszer szaggatott sálamba
Arcom temetve, megyek, szinte
Szaladok, célom? Akármi...

Koldus...
Kincsem? Egyetlen, legtitkosabb
Kincsem a mosolyod mit egy tél
Éjszakán a hold titkon nekem adott

Fázom...
Esik, zuhog a műhó. Számban érzem
A kátrány csókolta menny könnyeit,
Utam közben szám is rongyossá válltozik

Éjfél...
Kongj csak kongj! Hidd hogy újjat hozol!
Hazudj nekem és hazudj magadnak!
Hazudj nekik, kik ma rólam álmodnak!

Csend...
Most nem szuszogsz itt, mellettem.
Csak a hideg, kócos, bohém, sötét éj.
Holnap? Talán holnapra olvad a jég...


------------------------------------------------------------


egy szakítás utolsó emlékei

Csöndben előre bámulunk.
Csak bámulva egy néma tükröt.
Himbálózó fejek tengerében,
Szívünk ontja csak ontja, a vörös füstöt.

Majd leszállunk, kiszállunk
Egymásból. Ezt kell tenni,
Meg kell tenni, Egy cigi?
Egy utolsó gyönge pillantás?

Miközben egymás mellett
Ezer év távolból egymásra,
Egymásba nézünk, ...csak hallgatás.
Épp akkor alszik ki a parázs