hát lassan fázni fogunk...

...Tél...

Arcod akár egy álom.
Most már tisztán látom,
Hófödte dombok ormán,
Ottvagy, te tél boszorkány.

Hát hozd! mellem verem!
Mit nekem egy fagyos verem?
Akarom! Akarom hogy idézd,
idézd rám teled örök zálogát.

Hogy érezzem a hideget!
amit a szíved ezer éve rejteget.
Ha kell, felgyújtom sajátom
-s lelkedben lelem halálom-

Had legyek hát jég királyod!
Könyörtelen, néha vak álmod!
Érzelmek nélküli nászt fogadva,
Együtt - de mégis, külön rohanva.

...talán egy magányos tél éjszakán
álom leszek álmod ablakán...