...mert írni KELL...

Nohát nohát, mostmár volt olyan vers ami a politikai esemélyekkel foglalkozik (pedig nemis).
Mostan pedig itt az ideje hogy valami komolyabb felé is sodródjunk, vagy nem? Nem sosenem.
Akkor végülis igen? Hogy szonett-e? Lehet elvileg bétartottam majdnem mindent amikor írtam. Mert mindent nemtudok betartani, túl sok korlát túl sok korlát. (hál'isten a majdnem szó feltalálójának) De csitt elég legyen! Mert minden csak most kezdődik el!

... mert írni kell...

Te, az alakváltó büszke szerkezet,
Forma, tökéletesség, magasztos szó.
Rettenet kolosszus, elmés szösszenet;
Irigy királykézből gyeplőt kioldó.

Fakó íriszekben árnyként derengve,
Furcsa kaleidoszkópikus világ.
Csillogó elméket halottra verve,
Lesz belőled fénylő babéros virág.

Vagy éppen dicső hősszerelmest játszva,
Melyben még ott szunnyad a szajha mivolt.
Mégis szívünk paplanja nélkül árva,
Úgy hiszi belőle a jobb rész kiholt.

Te Irodalom, te vad gyönyör! Múzsa!
Ki miatt görnyed ezer költő gúsba...