fine way

Hümm pümm a mai nap hajnali félkettőkor keltem (ne tévesszen meg semmi délután fél2kor) aztán még fetrengtem egyet az ágyban merthát vasárnap van nemde?
szóval így visszalett gondolva sokmindenre az elmúlt kettő azaz 1+1 hónapból. Hát így nézve nem volt semmi, az egszer biztos Heartshot volt rendesen. Nemigen gondoltam volna hogy két teljesen ismeretlen Lélek vagy hívd úgy ahogy a vallásod engedi szóval a testedben rejtöző titok és eszencia, amik ezidáig nem is tudtam egymás létezéséről ennyira harmónikusan egymásban gabalyodhassanak. Megvallva az elején bé voltam sz*rva rendesen nehogy ez is csak ilyen hoppkopp legyen megint egy provizórium megint egy ugródeszka. De úgy tnik nem olyan, sőtt talán Ő a híd építője vagy épp a medencében a víz amiben lehet csobbanni. A víz...
Node visszatérve a tárgyhoz ami nincs is mert sose nemis volt. Szóval annyira szenvedélyes ez a legjobb szó a kapcsolatra. Igen mert nem ordibálunk egymás fejébe bele, és nem is élünk teljes elszigetetségebense. Mert minden egyes pillanat amit a félhomályban fürdő szobában töltünk el maga az örökkévalóság maga a csoda maga a Titok. Aztán mikor kócos hajjal ébredezve nem látsz mást csak hogy az arcán megbicsaklik a fény és álmában mosolyog no akkor tudod talán meg hogy most jó helyen vagy, hogy most Te vagy és nem más nem állarc és nem hazugság tömkelege. Mikor pedig ő is kinyitja a Minden Titok Szemeit... (leírhatnám de leírhatatlan, elmondhatnám de szavak nincsennek rá, úgyhogy marad a nagy sóhaj...)