Az Ég csodái

Az ég csodái a felhők.
irigylem a felhőket, nemtörödve semmivel szabadon lebegnek és tovább állnak hisz tudjákhogy itt nincs maradásuk, aztán rájöttem hogy nem igazán irigylem őket mert ha akarnának maradni akkkor se tudnának mert oké hogy a szél meg az idő visszafordíthatatlanul tereli őket egy szebb világegyetem részébe de nem hagynak itt semmit... egy porba írt sort vagy egy szép mosolyt írigyeltem a felhőket addig amíg réájöttem hogy mi is azok vagyunk... ezért szeretem az esőt... az egyetlen dolog amit megosztanak velünk... a könnyeiket

Ma már csak azokat a felhőket irigylem amelykeket bámulod, mert ha ránézel onnantól fogva az nem egy felhő lesz, sokkal több. Ha szemed fényét ráveted egy komiszul elhaladó felhőre a világ minden kincsénél értékesebb lesz... de ő elszégyenli magát és inkább pici cseppek formájában az arcodra hull...

és lehül a forró beton... és fellobog halkan a láz és és újra tavasz illatú lesz minden akár télvan akár gyilkos nyár, hisz ha becsükom fáradt szemem csakis arcod ragyog agyamban...
(ezalatt Ákos ment, látszik is rajta)

"hisz nincs tökéletesen tiszta érzés... mert minden érzés tökéletesen tiszta"
szabadon az edzőtáborban megalkotott gondolatmenetemből miszerint
"nincs tökéletes vágás hisz minden vágás tökéletes"

nem kérem hogy érts meg, magam sem értem miért? de a miértek nem is fontosak... Az igazán fontos az a felhő ami most éppen a szemedben ragyog...