Láthatatlan kabócák....

hát most így későnyári estéken szeretek sétálgatni, főleg a dun felé. Bár igaz hogy ha lemész oda akkor mintha svédasztalként kínálnád fel a tested a szúnyogoknak vacsorára, no de sebaj. Jó volt újra ott lenni és egy kicsit elszakadni minden földi gondtól. Meg ha lemész olyan mintha a bogarak és a madarak koncerttermébe zártak volna, és attól hogy az emberi izléstől elég eltérő darabot adnának elő attól még hangulatos. Délegyházához képest elég kevés csillag volt fent az ég kékjén és a hold is valami okból nem akart felkuszni a plafonra, talán valami szebb miatt visszahúzodott vagy csak épp eltévedt hatalmas bolygó körüli pályáján. Hát majd legközelebb... vagy nem lesz legközelebb, ki tudja?

"De akarsz e magad lenni?
tűzbe lépni? viharban táncot lejtve
csodálni az életet,
azt mi adatott neked..."

a többit nem írom be mert eléggé butácska lett...

"i reject your reality"