"Mosolyogj, mert mosolyogni fáj"

öööm izé találtam pár dolgot ami régi meg nem is olyan régi, ilyen verses dolgok ezek meg ilyen érzelgős butaságok amiknek igazából semmi értelme...
(azthiszem iderendben vannak)

Az álmodó világ

A világ melyet ismertünk
eltűník lassan elöllünk
jön helyette valami más?
valami jó? Valami ami fáj?

Menekülsz, behunyod a szemed
Elmerülsz, fejedben világ lebeg
Elveszted a tested végleg, s utad
A végtelen álmodó világába mutat

Lelked szabad, nincsen határ
nincsen bú vagy túl nagy akadály
az álmodó világban álmodod életed
A léted számunkra örökre elveszett

Amit Te egyszer életnek hívhattál
mára nem más csak egy halott pillantás
Bármi is volt gyötrelmes a múltadban
elfelejtetted azt új utad hajnalában

Mi kik itt várunk rád, hogy visszatérj
Szavad s mosolyod hiánya mint hideg kés
feszül mellkasunknak és tépi szét szívünk
de mi nem engedünk el, véres feszületünk!

Zuhogjon az eső és tépjen a szél
virrasztok lelkedért, akármit is kérsz
Vér, fájdalom, átok, örök sötétség
Te vagy az ki bennem álmodva örökké él...

Káosz

Megszületek meghalok
mostmár egészen
benned vagyok
aztán Te halsz meg
utánnad feltámadok
újra élek bennük
a vakokban, a némákban
akik még élnek s halnak
ebben a beteges világban
fejetlenség uralja
a fejeket
értetlenség vezeti
a kezeket
kopott színes ceruzák
hevernek asztalodon
őnző makacs katonák
menetelnek a vágóhídon
egy cseresznye fa alatt
megtalálom mindazt
amit egyszer elvesztettem
de hisz csak most pottyant
ki a zsebemben
de újra megtaláltam
a fekete leplet
gyere csak ide világ!
mindjárt be is fedlek




Fallen

Nélküled nem élet az élet,
ha Veled vagyok semmitől sem félek,
ha érinthetném bőröd sáppadt bársonyát
elhoznád vele létem arany alkonyát,
ajkadba vájnám sajátom
s így várnám halálom...
...De nem vagy itt velem
láthatatlan kezek érintenek
magányomban csak a falat verem
halott lelkem ki érti meg?
ki látja vak könnyeim nyomát arcomon?
ki tárja ki üdvözlőn karjait?
ki félt sötét hideg hajnalon?
ki töri le sötét elmém láncait?
ki, hogyan és miért vált meg
ha kárhozatom égi áldás
és a kárhozat maga a megváltás?
miért ébredek rideg verejtékben?
amikor tűző nap kuszik az ablakon
miért akarom azt mi elveszett
esős őszi napokon...?

u.i. Elborultam egy kicsit...



Az én budapesten

Az én budapestem nem integet
az én városom sehol sem díszeleg
elfeledett álmok vak örzője
halhatatlan vágyak színes temetője

Az én budapestem magányos
magányos mert túl sokan rohannak
és nem veszik észre hogy a lényeg mellett
már réges rég elhaladtak

az én budapestem nem fényes nem díszes
az én városonban szinte nincs is élet
nem csókol édes álmot arcomra
reggel mégis alig enged utamra

az én budapesten rodhadt mocskos és kusza
fénytelen hanyag részeges őrült perverz
látom benne magamat hogy mi voltam
s mivé váltam általad

Ami hozzád köt...

Szeretem megcsókolni azt ki elmegy
de mégjobban ki ittmarad
ki szól, ölel és érez ;
suttog fülembe édes szavakat

Szeretem a halott időket
az esős fátyolos csendes szellőket
de Veled kézen fogva vágni át mindenen
napon égen vagy zord fellegen...

Szeretem a csendes zenét
mi akkor szól mikor már semmi más
mikor arcod karomba fúrod
s rejt minket a félhomály

Szeretem a vak álmokat...
hisz miattad szültem őket
miattad lettek most édes
kinjai vig temetőmnek

Szeretem az ellentmondást
hisz mi is azok vagyunk
de nézd! látod? az égen fent
az a mi örök hajnal csillagunk

Öm esetleg többis érdekel akkor hoturi.uw.hu de vagy fél éve nem volt frissítve mert mostanában inkább gitárzom meg lakást felújítok meg világuralomra török :)