just a fighting dreamer...
ööm most éppen nem történik meg hétfőn ugyis megyek edzőtáborba úgyhogy addig is egy kis kis szösszenet régről hogy legyen min bambulj
Mese magunkról:
hát volt egyszer egy mind1 szegény mind1 annyira magányos volt mert hát egyedül volt mit ahogy a neve is mutatja. No egy napon a mi kis mind1-ünk elindult barátokat keresni, de amit talált az szörnyű volt. Minden hol csk mind1-ek voltam vagyis olyanok mint ők magányosak.. de egyhez sem ment oda mert hát ő végtérre is csak egy mind1. vagyis azt mondta hogy teljesen mind1. miközben a folyóparton sétált hatalmas bánatába merülve, egyszere csak szembe jött vele valaki aki más volt mint Ő, a szél volt az aki csendben megsúgta főhősünk fülébe a nagy titkot, a már kacagva is rohant tovább, mind1 vagyis minden egy. ez után mesénk hőse már boldogan hírdette a szíve legbenső sugalattát és sose volt többé egyedül... nemtudom csak úgy jött vagyis sajt
Meglátsz egy könyvet, sokáig nézegeted a bolt kirakatában majd eldöntöd hogy hosszasan összekuporgatott pénzeden megveszed. Bemész leemeled a polcról majd odaviszed az eladónak és már a tiéd is. Rohansz hazáig, hogy végre kezedbe kaphasd a tudást a szorakozást és a feloldozást. Mégis mikor hazaérsz és beveted magad az ágyba, reszkető kezekkel nyúlsz csak felé, egy pillanatra meg is torpansz s elgondolkozol azon hogy ez e az a könyv amire annyira vágytál. Igen, igen ennek kell lennie. Majd még mindíg remegő kézzel megfogod és kihajtod a könyv fedlapját... mohon beleveted magad a betűkbe, először csak homályosan dereng minden aztán egyszerre csak már nem ebbe a világban vagy nem az ágyadban és nem is a szobádban nem, már szédülsz a csodával magával ragad az az álom amit valaki megálmodod s te mint álomtolvaj belelesel az álmába sőtt még élvezed is... és csak repül az idő megformálódik a főhős egy zárkozott srác amit igazán senki se ismer és már együtt izgulsz vele a matek dogáján és együtt várod hogy kedvese megérkezzen és együtt sírsz vele mikor egyedül némán az esőben kóborol... Hirtelen rájössz hogy miylen ismerős ez az egész a srácban magadra ismersz 'hisz ez az én életem' csak ez a sohaj száll fel ajkadról. Fáradt vagy de még egy oldalt csak még egyet majd elnyom az álom... Vele álmodsz a pillanatait éled újra a világot amiben Ő él sajátodnak hiszed és élvezed amíg élvezheted... reggel 6:30 kelned kell irány a suli, de nem inkább itthon maradsz... inkább olvasol és újra belezuhansz a képzeleted világába.. pörögnek az oldalak a boldog főhős immár szenved, szenved a meg nem élt életéért elvesztett szerelméért és mindenért amit tett, hogy hazudott, hogy csalt, és hogy vesztett hogy mit? Mindent... De nem!!, felkiáltasz így nem lehet vége!!! félve megnézed hogy hány lap van még a könyvből, megnyugszol még van... akkor folytassuk ismét csak szenvedést látsz mély agóniát és gyászt, egyre jobban összeszorul a szived a megpróbáltatások láttán de tovább folytatod, észre sem veszed de egy könnycsepp gördül végig az arcodon... letörlöd Te kemény vagy nem hat meg már semmi 'csak legyen már vége' szakad fel egy néma sohaj ajkaid közül... de tovább olvasod a könyvet ami a kezdetben a boldogságtól volt színes és gyönyörű most viszont csak a halál rohadt bűze kerülgeti... hmm utolsó oldal 'ez az' mindjárt vége:
"üveg borral a kezében félig elszívott olcsó cigi a szájában megy a botor, rohan a balga elme kiutat keresve a világból és az érzéseitől, mindentől. De hirtelen megtorpan és visszanéz, visszanéz és nem lát mást szeme csak sötét homályt itt az idő, mennie kell de még egyszer ez öreg folyóhoz fordul s így int:
-"viszlát barátom, viszlát vad csibész tudom hogy egyszer találkozunk még, de addig is köszöntsd helyettem a tavasz, mert eljön én mondom barátom eljő majd de már nélkülem látja öreg szemed a partot, mostmár túl mélyek a sebek testvér te megérted vedd hát most csökevényes lelkem tiédhez"
Majd előhúz egy kést és halkan szavakat suttog neki, olyan szavakat mint amit egy anya mond megszületett gyermekének, és vágott egyszer majd még egyszer, az eső hirtelen elkezd szakadni s mint függöny zárja el a külvilágtól a haldokló fiút, nem szólt amikor elment, nem a fájdalomtól volt hangos a vihar, ami probálta kedves gyermekéről lemosni a vért, a vért ami már eláztatta az elég karját és a földet is körülötte igen az eső majd elmossa elmossa az utolsó vak könnyet is a fiú szeméből..."
A zuhogó esőben botorkálva kereste mindazt amit elvesztett, mindazt amit egyszer magáénak tudhatott, mindennek vége mindennek amit az élet csak mesélhet."
Vége
Kifújod magad, igen vége vége van örökre. megfogod a könyvet amit nem is oly rég kincskét óvtál mindentől és ittad minden egyes betűjét mégegyszer megcsókolod a fedlapot majd behajítod a sarokba...
Szenvedj!!! Igen ez az, sajnáltasd magad! hogy neked milyen rossz? Nagyon, neked a legrosszabb. Szörnyű hogy mindenre figyelnek csak rád nem, ugye milyen szar????? Jaj de persze Te tökéletes vagy Te vagy az akiről lehetne mintázni a tökéletes ÉRZŐ lény szobrát, De Te csak dobálózol olyan érzésekkelamiket sose értettél és szenvedsz olan érzésektől amiket sosem éreztél. Szerelmes vagy?! Ugyan nem vagy az!! csak hazudsz magadnak és a világnak hogy boldog vagy? De valóban boldog vagy? Érzed azt hogy majd szét feszít az érzés mikor megöleled mikor egy perc is amit nélküle töltessz el felér egy hatalmas hasított sebbel mikor szinte fáj a csend??? Nem nem érzed. Persze nem vagyok se bölcs se öreg csak részeg. De hát akkor is most jó kiírni a világfájdalmat, hogy: NE AZT SZERESD AMI NEM SZERET HANME AZ AKI SZERET TÉGED olyan kibaszott kurva nehéz ezt felfogni?? Na mind1 éld csak a saját kis életedet reméld azt ami már sose jön el ami a multba veszett már örökre, szenvedj és agonizálj!!! Gusztustalan lény az ember undorító, undorodom magamtól...
"Nem, most az e
Vannak dolgok ebben a világegyetemben amik összetartoznak ilyen az élet és a halál a kezdet és a vég vagy ide sorolhatnánk még a pizza kechup ot is vannak dolgok amiket nem lehet szétválaszani sehogyse az ilyen dolgokat csodálom csodálom őket mert létük kezdete óta tudják és érzik hogy egymás nélkül elpusztulnának mert a párjuk nélkül nem ér az életük egy fabatkátsem, ilyen a Víz és a szél örök párharca, azé a két dologé ami egymás nélkül nem létezik mivel nincs viharos tenger vad hullámok nélkül amik hatalmas széllökések korbácsolnak de ugyanúgy nincs csendes patak sem hűs lágy szellő nélkül, ilyenek vagyunk mi is Te meg én... Nélküled nem tudok élni és csak remélni tudom, hogy Te is ígyvagy vele
Szeretlek...
Annak aki immár örökre szívembe véste nevét és annak akinek akármely csillagot letépném az égről... Köszönöm szépen, hogy megjavítottál és köszönöm hogy mellettem vagy...
"So i be forever yours"
eső kopog kopp kopp kopp kinyitom bejön itt kopp kopp kopp kitárom lelkem kapuját és beleesik az eső végig folyik az ereimen a testemen mindenemen a tiszta tökéletes eső ami olyan ártatlan hogy mér a mocsok és a bűn nem érintette de már bennem van bár bennem kering én megrontom az esőt, ne kérdezzétek mi bajom úgyis azt hazudnám hogy semmi, mert hát nincs is semmi bajom vagy van? nemtudom én nemtudom én nemértem én nem ezt akartam de már tökéletesen mindegy az hogy mi lesz akkor is mi volt most, fordítva? vagy mégsem nemtudom kopp kopp kopp esik jó megnyugtató a gép duruzsol még egy kicsit meg valami szar film megy a tévében de nem is figyelek csak nézem a várost a városomat ahogy csendben elszenderül álomra hajtja hegy fejét és becsukja ablak szemeit aludj csak majd én élem életed, jó nem? én lennék te mármint a város én lüktetnék és villognék a lámpák helyén rám ülnének a kis gerle párok, és bennem gyilkolnának lopnának hazudnának a rodhatás ás a bűn is bennem lenne de bennem is van és a víz az Özönvíz se tudná kimosni belőllem, uye milyen beteges vagyok mikor kiborulok? nem de igen az vagyok betegesen rossz fájó vérző sebek sálálá faszsetudja
"fogd kezem kezem mert elveszek
gyűlnek már az éjfekete fellegek"
általam kreált világ egy darabkája
pici mécses az asztalon, after forever eccentric című száma duruzsol halkan a hangszóróból, és én csak ülök és bálulok ki magamból, azaz csak bámultam hiszen most ezt írom, de ne menjünk bele. Szép az este, de most máshogy most nem azért mert gonosz sötét és vészjósló, most csupán felséges ahogy beterít mindent olyan megnyugtató -számotváltott a winamp, digital deceit- mondjuk csak ez a két szám van bent... ma sok minden történt... eggyel kevesebb lánc ami a földhöz köt... eggyel kevesebb titok.. lehet, hogy csöpögös meg mittudom én de most valami kezd változni itt bent nem nem az emésztésemre gondolok... ^^' szóval Ő nem hiszem hogy ígyfogja fel de hatalmas szárnyakat adott; olyan szárnyakat amiket a kint tomboló éjbe hajítottam már egyszer régen ja igen december 28 nem létezem a világ számára semmien formában próbára elemgyek mert le van foglalva de előtte és utánna hotuka nincs... no de ez más lapra tartozik, szóval most per pillanat szenvedek hogy nincs MSNen meg felhívom ha ezt megírtam úr isten, szenvedek a hiányától azthiszem felfogtam mit jelent 'szeretni' nem szeretnék mást csak adni a szárnyaimból -megint válltott újra eccentric- micsoda irónia vagy nem? nemtudom... Szeretném látni szárnyalni látni alkotni látni sírni érezni bársony szíve melegét lassan egy éve úristen egy éve és most jövök rá hogy minden egyes porcikám csak Rád vágyis... senki másra, nincsennek Gothok nincsennek vak álmok és színes temetők csak Te vagy és én szeretném ezt hinni olyan jó volt eddig amit csináltunk, ugye folytatjuk, ugye nem hagyjuk abba, ugye? Érted érdemes változni, csak Teérted érdemes...
Sárga villogás az ablakon túl, egy jelzőlámpa haldoklik épp,hogy holnap megint utat mutasson a városban élőknek, távolabb az alvó város fényei tompák hidegek... olyat mintha mindenki meghalt volna egy autó se jár már ilyen későn az úton egy emberse rohan le a közértbe kenyérért vagy egy üveg borért senki se sétáltatja a kutyáját, senki se rohan. Pihennek és álmodnak, hogy holnap újra elkezdhessék... nap mint nap ugyan az mint marionett bábuk táncolunk a pusztítás szimfóniájára semmi szív semmi lélek semmi tűz, csak az üveges szemek semmi több és ilyenkor robban bomba ként a csendbe a winamp duruzsol a háttérben épp Shenmue - The Dragon mirror megy... gyönyörű... de nemsokára felvált Mozart Requimje ami valahogy még szebb... eddig Rosen maident néztem; vajon télleg mi is ilyenek lennénk porcelán babák akik rideg tekintettel bámulunk egymásra közben belül majd szét feszit a láng ami arra sarkall hogy igenis érezznük szeressünk és fogadjuk el a másikat? de nem, mi nem hallgatunk régen a szívünkre se a lelkünkre... vajon mind elveszett gyermekek vagyünk csupán akik sírnak mert nem akarnak egyedül játszani? igen valószínűleg így van... néha így érzem magam egy gyerek akitől elvették a játékát de nem a játékért sír hanem azért mert így nincs kivel játszania... egyedül lenni szörnyű feszikt tép és a húsodba vág a magány az a kétely amely magával ránt a sötétségbe de mégis mosolygunk hisz mosolyogni fáj hisz nem erről szól az egész? az egész móka a sírás a nevetés a szeretet és a gyülölet nem mind arról szól hogy érezzünk hogy ne legyünk porcelán figurák akik csak menetelnek és menetelnek ilyenkor télleg irigylem a multat... még annyi mindent szeretnék írniés annyi mindent szeretnék mondani de nem lehet túl sok életet forgatnék fel és törnék össze világokat egy kicsit ittal gomen^^' éljen a vörösbor... tudjátok olyan jó olyan világban élni ahol a világ bennem él...
az egyetlen halálvirág ami szirmot bont az a lelkünk...
Kaze...
van egy álmom. Nem hatalmas csatákról vagy épp napfelketében szálló darvakról szól, de valahol mégis. Álmom egy füstös kis clubban játszódik pár asztal és az asztaloknál pár ember beszélget, a füstöt szinte harapni lehet... a bár távolabbi részében van egy kis színpad ahol éppen két zenész pakol egy egyik egy szájharmonikával babrál a másik épp egy keménytokból veszi elő egyik legféltettem kincsét... elszort tapsz hallatszik... elkezdünk játszani... szukott szemmel játszom de így is látom hogy a legközelebbi asztalnál Te ülsz egyedül... bort kortyolgatsz mint mindíg ilyenkor... kívülről tudod a számokat minden... egyre jobban belemélyedünk játékba... a harmónika elhallgat . most már csak én játszom a gitáron... ekkor szemedben összegyűlnek a könnycseppek. de Te nevetsz a boldogságtól... aztán hirtelen mindennek vége.. a fények kialszanak lepakolunk a színpadról odajösz én ajkunk egy forró pillanatig egybe for... majd füledbe súgom, ugye tudod hogy minden szám csak neked szól... Nah valami ilyesmi a blues lényege
Szóval felkerekedtem hogy megyek flamesre, közben hívott Bazsi hogy siessek mert elmarad az egyik előzenekar. nohát oké. Megérkeztem a Pecsa elé és... és kb 120 méteres sok állt és várta a bebocsájtást, a trafóház mögött állt a sor vége, na jólvan mondom hát akkor várunk kb félóra múlva bejutottam, ja igen végig esett az eső. no hát már bent voltam, összeszedtük Bazsit meg Siglit med Eddie-t is és valamikor ilyenkor kezdődhetett el a Sepultura ami szörnyűséges volt... de télleg nagyon nem jött be... hátrább is mentünk ahol volt egy kangulatos kávézószerűség a Backstage, ott lecsücsentünk és tök jót dumáltunk a srácokkal... és akkor drága mesteremmel egyszerre felpattantunk, vége volt a Sepunak... ekkor gyorsan be középre háhá és egy hatalmas fehér lepel fedte el a színpadot egy kicsit még vártunk, najó nem is oly kicsit és ekkor lehullt a lepel és.... és ide sokat lehetne írni de csak szócséplés lenne, ez a dolog/érzés leírhatatlan két óra múlva vége lett és majdnem elsírtam magam, hogy mégmégmég kell még... aztán hazajöttem és itthonvagyok és most ezt gépelem, további jó éjt...
"Nem érdekel, hogy ki vagy és hogy kerültél ide. Azt akarom tudni, hogy
állsz-e velem a tűz közepébe, és nem hátrálsz-e meg. Nem érdekel, hogy
mit, kitől tanultál. Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről,
amikor kint már minden másnak vége van. Azt akarom tudni, hogy tudsz-e
egyedül lenni önmagaddal, és hogy igazán szereted-e azt a társaságot,
melyet üres óráidra magad mellé választottál."
hát ugye hogy ugye?
üljünk le ide, csücs! No most játszunk olyat hogy TE mesélsz és én hallgatlak, aztán én mesélek és Te hallgatsz, miközben mesélünk, sírúnk én nevetünk, egymáson az életen a perceken melyek elrohannak mellettünk de mi csak ülünk és mesélünk. Mesénkben megelevenedik sok sok fájó és maró érzelem, a vidám percek mellett. Mert akárhogy is nézed mesénk mindíg ki van egyenlítve, ha most úgy is látod hogy nem cseng oly szépen mint szokott, ne add fel, lesz szebb sokkal szebb. No úgyhogy fel a fejjel pajti lesz ez még ígyse!
Hogy mi a bánat?
Halál, élet feltámadás
mint egy hatalmas hazugság
Hogy mi a bánat?
könnyes szemmel örülni
s ami volt soha el nem feledni
Hogy mi a bánat?
Félelem,
attól hogy elszakadsz
és attól hogy a végén egyedül maradsz
Hogy mi a bánat?
megváltás,
a bűneidért
hogy érezd még mindíg élsz
a bánat benned él
hordod magaddal mint a nap a fényt.
látni, miként szárnyal s táncol
az éjszakában, s várni és várni
vad esőben csak ázni és ázni
üres kezeiddel a levegőt markolni
csendben egyedül ébren álmodni
akkor hát mi a bánat?
ébredés
egy álomból mely
régesrég végetért...
ömm végigolvasva hát nemtudom... olyan mintha rég lett volna hisz régen is volt. öregszünk biza ehhehhe :) de annyi minden és mindenki változott annyi minden elveszett és annyi minden újra született, de nem érdemes azon töprengeni ami elszállt vagy mi ittmaradt hisz már a jövő itt kopogtat az ablakon, de akkor mi lesz a mával...?
posted by Hotu at 5:35 p.m.
0 Comments:
Post a Comment
<< Home