Titokkert

Azt álmodtam ébren vagyok,
Ültem a vaksötét szobában, sehol egy kis lyuk a falban ahol beszökhetne a fény sem ablak sem ajtó nincs nyitva, csupán monitoromon látom összemosva betűimet. Aztán csendesen felkeltem, felöltöztem. Nem kellett villany tudtam mi hol van, egy poló és nadrág és egy pulóver. Kiléptem az előszobába felvettem a cipőmet és a sálamat, amihez kötött valami emlék hogy mi az már nemtudtam. Kimentem az utcára, az utcára amit tükörszilánkok borítottak és az emberek az utcákon korcsolyáztak rajtuk. Nem zavartatták magukat. Ha piros lámpát kaptak akkor megálltak és beszélgettek. Kifordultam a sarkon ahol egy öreg hölgy árult forralt bort.
- A szokásosat? Kérdezte mosolyogva
- Nem, ma csak egyet...
Elvettem a forralt bort kifizettem és tovább indultam. Ahogy sétáltam a borral az utcán közben elkezdett szemerkélni az üvegpor amiből földetéréskor tükör válik. Kicsit szorosabbra húztam magamon a sálat - kabátot nem vettem - és meggyorsítottam lábaim kalinpálását előre. Lassan odaértem.
"Titokkert" Ez volt az ajtó fölé írva. Bementem. Amikor beléptem megrohamoztak az ismerős illatok. Cigaretta füstje símogatta az arcom csábító női parfüm vadászta le szívemet , nem adván neki menekülési utat és halk zene andalította fülemet és tompította agyamat.
Ez a hely a "titokkertem" egy lerobbant ház volt mielőtt megvettük volna és most egy csendes kávézó lett belőle élő zenével hangulatos berendezéssel.
Ez az a hely ahova hogyha bemegyek úgy érzem hazatértem, csak nézem az asztalomtól a kint lassan kékké omló tájat, az embereket akik fittyet hányva a közelgő viharra most is önfeledtem csúszkálnak acélpengéiken.
A pultos lány odamutattom egy asztalhoz. Egy nő ül ott, vörös haja van mint egy rókának, arca kedves de mégis bújkált benne valami. Épp rágyújtott egy cigire lassan fújja ki..élvezte a füstöt...az asztalon ott volt még egy gőzölgő forralt boros pohár és egy verses kötet a felénél kinyitva. Úgy tett mintha olvasna, de tudtam, hogy nem, várt. Rám vár. Talán mindíg is ott ült a székben és olvasgatott cigizett és forralt bort kortyolt.
- Leülhetek?
- Le akarsz ülni?
- Igen...
- Jó reméltem hogy ezt mondod -leütem- nézd!
Táskájából elővett egy tükördarabot amit az arca elé tett és arca helyett most egy ismerős kócos haj kavics szem és mosolyra húzódó száj várt. Csak mosolyogni tudtam, nem szóltam egy szót se. Nem rontottam el azt amit nem is lehetett volna. Mert talán meg volt írva hogy ott ülj az én kávézómban éz én Titokkertemben és, hogy várj de az is lehet, hogy csak a sors kegyes fintora volt. Többet nem beszélgettünk csak néztük egymást. A szemét néztem, mert a szeme mesélt a szememnek bár az agyam rég feladta hogy feldolgozza azt amit mond, a szív viszont szorgosan jegyzetelt.
Aztán lassan felemelkedett
- Mennem kell ahogy neked is.
Így igaz, vártak már rám regetegen akiknek a nevét se tudtam most se tudom és nem is fogom. Felöltözött lassan mert tudta talán utoljára lát és én utoljára látom. Nem bírta tovább elsírta magát és kirohant.
Egyedül maradtam ott az asztalnál. A helyét bámultam. Hogy otthagyta az illatát benne hagyta lelke egy csöppnyi darabkáját. beleolvastam a könyvébe, könnyed kézírással ennyi volt benne:

"ezer fagyott bársony lepel csordulva, csikorogva cseppen
egy gránittal takart világ vége kertben...
ezer és ezer világ születik meg bennem
benned van és bennem van a lelked a lelkem"

Megittam ami még maradt a boromból és kifelé indultam.
Mire énis kiléptem az utcára az üvegpor hullás viharrá tornyosult a város felett. Mire hazaértem vagyis inkább a lakásomba akkor több üveg által okozott vágás volt rajtam. Átfagytam. Gyorsan lerúgtam a cipőm és a ruháimat, mire kinyílt a fürdő ajtaja és ott állt. Meztelen volt.
- Na végre! már azthittem sosem érsz ide! Gyerünk vetközz le és irány befelé!
A kád felé intett, én pedig engedelmeskedtem. Beszálltam és ő is. Velem szemben ült most viszont nem volt tükör most csak ő volt ott, megszeppenve bámulta a felhúzott térdét és fel, felsandított róla rám. A következő emlékem hogy mellettem fekszik és piheg álmában...és a karomba kapszkodik, nem enged el nem is akarom hogy elengedje a kezem.
Lassan becsuktam a szemeimet és azt álmodtam ébren vagyok...