Miért nehéz a szív?
Jártam sok helyen az élet szekerén
Sokat láttam- láttatok-látott-láttál!
Hogy, hogy vár ő-te-ők
Hogy, hogy várok én
Csak úgy csendesen az élet szekerén.
Voltunk ezer sávos autópálya leálló részén,
Szekrényben bújva - bömbölő anya méhén,
Indexelve mutattunk hátra vagy pont előre
Belekapaszkodva a csalfán díszelgő jövőbe.
Kicsavart törülköző lelkeket kergetve,
Bőrt néha bizony, bőrt bőrrel elfedve.
De néha skarlát tengereken bojongtunk,
Úgy egyszerűen egy utasszállító
Vonalas füzetében.
Vagy éppen zafír ceruzákat hegyezvén
Várva a lányt aki hegy s felhő mögül jön elő,
Megölel és otthagy, rohan tudod úgy hetykén.
Teste után szívünket nem nyomja más
Csak egy ólom léleköntvény...
Jártam sok helyen az élet szekerén
Sokat láttam- láttatok-látott-láttál!
Hogy, hogy vár ő-te-ők
Hogy, hogy várok én
Csak úgy csendesen az élet szekerén.
Voltunk ezer sávos autópálya leálló részén,
Szekrényben bújva - bömbölő anya méhén,
Indexelve mutattunk hátra vagy pont előre
Belekapaszkodva a csalfán díszelgő jövőbe.
Kicsavart törülköző lelkeket kergetve,
Bőrt néha bizony, bőrt bőrrel elfedve.
De néha skarlát tengereken bojongtunk,
Úgy egyszerűen egy utasszállító
Vonalas füzetében.
Vagy éppen zafír ceruzákat hegyezvén
Várva a lányt aki hegy s felhő mögül jön elő,
Megölel és otthagy, rohan tudod úgy hetykén.
Teste után szívünket nem nyomja más
Csak egy ólom léleköntvény...
posted by Hotu at 8:41 p.m.
3 Comments:
Eszembejutott.Olvastam..és még valami..
A magányosokból lesznek a költők. Azokból, akiket nem értenek meg;
vagy akik nem értik, hogy miért van úgy, ahogy van. Akik bár próbálnak
alkalmazkodni, de rájönnek, ha belenyugszanak a dolgokba, ha
beleolvadnak a körforgásba, lelkileg silánnyá válnak. Ők azok, akiknek
ha elég elszántságuk lenne, ami rossz, ami közhely, azt mind-mind
megváltoztathatnák. De senki nem érti őket. Vagy ha igen, akkor is
csak a felszínt, a külcsínt veszik észre. "Milyen szépen rímel! Igazi
mestermunka!" És a lényeg nem ez. Mert a kívülállók nem látnak a
mélyére. Nem értik, mit is akart mondani, nem tudják felfogni, hogy ami
azt a verset ihlette, az mekkora érzés, legyen az öröm, vagy épp
mérhetetlen bánat. Az igazi költők azok, akik észreveszik az élet apró
dolgait, a világ cseppnyi rezdüléseit. Csak sajnos kevesen vannak, akik
valóban ilyenek. S ha vannak is, még kevesebben vállalják fel azt, amit
tesznek, amit működtetnek. Mert ez a világ nem az ilyen érzékeny
lelkűek számára van berendezkedve. S ezt mindnyájan tudjuk. Csak
rajtunk múlik, hogy szembeszállunk-e ezzel, vagy szép lassan,
észrevétlenül és akaratlanul belesüllyedünk a felszínbe, a közhelybe,
és mindabba, ami körülölel minket
hmm, régen magam mellé ültettem valakit a titkos helyemen, ahonnan az egész világra rá lehetett látni. azt súgtam neki, segítsünk, hogy a jók megtalálják egymást. aztán rájöttem, hogy akiknek kell, hogy találkozzanak, azok fognak. nem hiszek abban, hogy a jók meg tudnák ezt a világot változtatni. ahhoz már túl sok a szenny. ehhez egy pofon kell, amikor majd rájönnek, tudatlanságuk csak önzőségük magjából hajt. először magunkat kell széppé tenni, úgy, hogy ha lélek olvassa lelkünk láthassa jóságunk fényét. nem kell ehhez költőnek lenni. a magányosok gondolkodóvá válnak, mert a beszéd nem öli meg a csend tisztaságát. sápítozhatunk, hogy senki sem ért meg minket, de felesleges. Egyként saját világunkban olyanná formálhatjuk azt, amilyenben boldogok lehetünk.
olvasol...meglep..de köszönöm...
Neked meg igazad van...
Post a Comment
<< Home