good night Julia...
mondanom kéne valami fenköltet, de nem tudok.Legyél boldog
posted by Hotu at 2:44 p.m.
Sunday, February 11, 2007
mondanom kéne valami fenköltet, de nem tudok.Legyél boldog
About Me
- Name: Hotu
Minden itt megjelent írást a szerzői jog védi, vagyis kopirájtos, szóval ne lopj, butaság, csak olvass mert az viszont nem az
Previous Posts
- hát most megkaptam. Csak a baj hogy nem látja tisz...
- nem mondták meg...
- majd a vérmadarak megmondják...
- ...most jön ki... ebben a percben... hihetetlen......
- Pókerezés a NOvotel meg a Mercure (nemtudom hog yk...
- 6. TidesOh, I see your face as if in a dreamEyes w...
- minek?
- almost
- augmentin meg hubina erre mondj valamit doki!
- időgép s mostmár csak az agyamban él az emléka jöv...
19 Comments:
nem tudom mi mást lehetett volna leszűrni abból, hogy majdnem 5 hónapból 3-at megcsaltál.
úgyhogy rather good morning.
mi? lol.. mind1 nem érted nem is akarom mostmár hogy megértsd.
Üdv a klubban kuun!
no mégvalaki?
a lelkiismeretfurdalásnak semmi jelenléte... múlt, jelen, jövő, ugyanaz...
meg fogod te még ezt bánni...
mélységesen egyetértek.
És ugyanaz a forgatókönyv minden egyes alkalommal... nem unalmas kicsit? habár ha jól látom éppen nem, izgalmassá tudod te tenni a kapcsolataidat -pl egy másikkal..
Hány ember lelkébe vagy képes vajon egyszerre belesétálni és összetiporni?
Én nem tudom mi a baj mostanában az emberekkel. Anonymous, aki a nevét se vállalja, de úgy beszél, mintha vele is megtörtént volna, és vádaskodik. Miért nem vállalja vajon egy ember a nevét? Mert esetleg azt lehet mondani, hogy te és te ezt a helyzetet rosszul láttad...? Ha egyszer megtörtént, és velem történt meg, el tudom mondani, névvel nem? És nem csak az egész hozzászólásomból az elégtételért kiáltó düh fog sütni.
Én elhiszem, hogy nőként baromi nehéz mást látni, mint azt, hogy megbántottak, elárultak, és visszatekintve azt, hogy megsértettek. Ám egyszerűen azt nem értem, hogyha van bennem egy minimális ész, akkor miért nem tudok vele gondolkodni.
Nem sokat beszélgetek Hotuval ahhoz képest, hogy mennyit beszélhetnénk. Hogy lehet, hogy én mégis látom azt, hogy bánja, hogy van lelkiismeretfurdalása, hogy nem skalpgyűjtő? És hogy lehet, hogy az, aki Anonymous néven kommentel, ezt nem látja, ha adott esetben mondjuk együtt is volt vele, vagy szerette, vagy kedvelte? Ha valakit igazán szeretünk az egy ballépése ellenére se változik meg annak a szeretett embernek lenni, ha valóban az embert szerettük. A reakciónk, és minden egyéb rólunk mesél, semmi másról. Hogy tudok feldolgozni, belegondolni. Elsőre fáj, utána viszont kapar, ez nem normális.
Ehhez talán csak ennyit: "Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni."
Csilla, neked is szabad pár szót szólnom? Igazán nem Hotu kért meg, nehogy azt hidd. Azt írod 5 hónapból 3-at megcsalt. Valószínűleg baromi nehéz neked, mert ott cikázik a fejed körül a róla kialakult kép, és a kétségek.
Figyelj, én erre a Páromnak is csak azt mondtam, hogy mondja meg, nem kis kutya, ember, hibázhat, és valamilyen szinten ez teljesen normális biológiai reakció, mert emberek vagyunk, pontosabban inkább ember állatok. Ez az egyik megközelítés.
Ami viszont megbocsáthatatlan lehet, az az, ha az illető szerelembe esik. Mondd, azon felül, hogy meg vagy zavarodva, hogy kételkedsz változott benned valami? Mert tudom, hogy benned volt képesség Őt látni, és ezt talán ő sem hitte el, és egyszerűbb volt neki menekülve cselekedni. De nem tett semmi olyat, amit ne bánt volna már meg ezerszer. Nézd, ez a fiú nagyon szeret téged. És persze ott vannak azok a tulajdonságai, hogy most el kezd majd faszságokat összehordani, vagy befordulni, vagy akármi, de ott van a szemében az, amit nem mond ki, hogy igazán, nagyon, úgy mint eddig még senkit, Téged szeret.
Neked pedig most fáj, és kételkedsz, és amit eddig elhittél róla, hogy szerethet téged, nem hiszed. Nem bízol benne.
De változott-e ő? Beleszerett-e másba? Nem. És ezt te is tudod.
Mind ketten akartok még szenvedni fölöslegesen, futva a hosszú köröket, mert becsület, és az önérzet azt mondja?
Miért nem lehet leülni, egymásra nézni, és nem szólni semmit? - Nézd, ez a kezem, ez még mindig csak Téged ölelne, ez a szemem, ez még mindig érted ragyog, hülye voltam, nem neked szólt, bocsáss meg, magammal nem tudok elbánni, kérlek segíts, hogy ne veszítselek el Téged is - Megbántottál, fáj, nem tudom ki vagy, hogy bízzak benned. Észre se veszem, hogy mit mondassz, hibáztatlak. Hogy segítsek? Hogy ez a kezed? És akkor meg ekkor is ez volt a kezed? És akkor is ezt jelentette? Mi van most? -
Miért nem lehet. Gyerekek, ne csináljatok nagyobb baklövést, mint ami már van, amit jobban meg lehet bánni. Még egy esély mindenkinek jár, különben a saját szíved se fog megnyugodni. Ha szeretitek egymást, ha szereted, ha felmerül benned, hogy szeretheted, nincs miről beszélni.
Megbocsátani? Nem tudsz. Olyan az ember szótárában nem létezik, csak az időében. Higyj neki, csak merj ránézni és a szemeibe nézni még egyszer, és rájössz, hogy igazam van!
Szerelmes szemeket nem lehet hazudni. Senki sem tud.
"Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól, jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, "sajnálom", "bocsáss meg", "kérlek", "köszönöm" és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz. "
"Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erősen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked őre lehessek. Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, "szeretlek", és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod". Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogyjóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el. "
Gondoljátok meg.
Na ez mostmár tényleg a röhej teteje. Lilla neked mi közöd volt ehhez az egészhez, hogy osztod itt a nagy bölcsességeket? "Nem sokat beszélgetek Hotuval ahhoz képest, hogy mennyit beszélhetnénk. Hogy lehet, hogy én mégis látom azt, hogy bánja, hogy van lelkiismeretfurdalása, hogy nem skalpgyűjtő?" HÁHÁ gratulálni tudok csak neked hogy ilyen príma emberismerő vagy, és te mint nagy igazságszolgáltató látatlanba is meglátod hogy mi itt a helyzet, és rögtön visszautasíthatatlan tanácsokkal tudod elkápráztatni a kedves olvasó közönséget. Én viszont mint Csilla jóbarátja és az egész dolog aktív részese (közös költői estek, koncertek stb.) bátran elmondhatom, hogy hotu barátunk végig pofátlanul Csilla szemébe hazudott, és bizony esze ágában sem lett volna tudomására hozni azt hogy ő megcsalja őt sőtt... nagyon jól el lett volna még hónapokig párhuzamba két lánnyal ha rajta múlna akár többel is, csak habár mint kiderült nagy gyakorlata van ebben, azért kettőnél többet tán még ő sem tudna összeegyeztetni bár én nem lepődnék meg már semmin. Számomra az is elég nyilvánvalóvá vált hogy igazán meg sem bánta ezt az egészet, csak annyit h kiderült, és bizony ez az amit nagyon sajnál.:( Meg nyilván azt hogy elvesztett egy csinos lányt aki mindig a kedvében járt, és megcsinált helyette mindent... De azért had ne szakadjon meg érte a szivem... Erről ennyit.
Dávid
Nagyon Trú
Szabolcs
Kedves Lilla!
Nem is tudom, hogy kezdjem, de erre reagálnom kell. Dávid jóbarátom elmondott már sok mindent, elég ideges hangnemben, ami nem meglepő. Az egész családom, barátaim megszenvedték ezt az időszakot, egyrészt mert mindenkit meglepett, hogy ilyenre képes volt, másrészt, mert január eleje óta alig ettem, görcsölő gyomorral ébredtem, lefogytam 46 kilóra. Legfőképpen az zavar, hogy az elején megbeszéltem Tibivel, hogy mindig mondjuk el egymásnak mindent, ha az rossz is, de tudjunk rajta változtatni, legyünk őszinték. És ez fáj a legjobban. Hogy mástól tudtam meg, más mondta el, hogy a fiú, aki mellett próbáltam a rosszban is mellette állni, akit szeretetetemmel segítettem ahol csak tudtam, ilyenre volt képes. És hogy mint kiderült, nem csak testi vágy volt, hanem ugyanazokat mondta neki is, mint nekem, ugyanazok a szófordulatok, mondatok hangzottak el. Az is kiderült, hogy a blogban a versek közül több a másik lányhoz íródott, míg velem volt. Kérdezem én, ilyen az őszinte szerelem?
Mert egy kapcsolat a döntésekről is szól, hogy jól, vagy rosszul döntünk-e a jövőben derül ki, de vállalni kell a kockázatot. És most tőlem mindenki elvárja, hogy kevesebb, mint egy hét alatt bocsássam meg azt, felejtsem el ezt az egészet és higyjek minden szavának. Lehet én vagyok túl érzékeny, de nekem ez sok(k) volt és idő kell, amíg feldolgozom. Nem tudok egyik percről a másikra újra hinni egy olyan embernek, aki míg én itthon sírtam másik lánnyal volt, neki mondta, hogy szereti. Nálam a szeretlek egy értékes szó, lehet túl konzervatív vagyok, de nem mondom akárkinek, és megfontolom, mikor.
Azt hiszem, én is szemfényvesztés áldozata lettem.
Emlékszem, nyár végén nagyon szomorú időszaka volt Csillának, és mikor Tibi jött, akkor teljesen kivirult. Végre talált valakit, akivel közös az érdeklődésük, akivel megértik egymást és akivel boldog tud lenni...
De semmi sem "tökéletes". A nem tökéletes szinte túlzás is. Mikor Csilla elmondta mi történt, nem tudtam megszólalni, nem akartam elhinni. Nem tudtam elhinni, hogy Tibi ilyet tett...hiszen olyan szimpatikus volt nekem, és Csillával is olyan jól megvoltak...
Létezik olyan, hogy az ember megcsalja a párját - előfordul (bár én pl magamról ezt nem tudnám elképzelni). De ha már megtette, akkor az az első, hogy elmondja a párjának...Tibi, ne haragudj, neked nem volt lelkiismeretfurdalásod?
Létezik megbocsátás, igen. Valamikor megérdemelten, valamikor nem. Változhat az ember, de ez nem garantált. Úgy érzem, Tibi, neked ehhez még érned kell! Tanulni fogsz ebből, és én biztos vagyok benne, hogy később már nem fogsz ilyet tenni. Szerintem még nagyon fiatal vagy ehhez, és talán ezért sem tudtam az elején felfogni, hogy milyen szörnyű dolgot is tettél - és nemcsak a két lányt, hanem a barátaikat is megbántottad.
Én nem akarok "igazságot" osztani, csak annyiban van közöm a dologhoz, hogy látom Csilla szomorú arcát...és ez nekem is fáj. Meg kell értened Csilla döntését, hiába bántál meg mindent, hiába szereted...Nagyon nehéz ezek után megbízni valakiben. És mint tudjuk, a kapcsolat alapja a bizalom. Nem beszélve arról, hogy ezeket a dolgokat baromi nehéz elfelejteni, rányomja a bélyegét az egészre...Nem lehetetlen megoldani az ilyen problémákat, csak kevés az esély rá, mert iszonyat nehéz...
Sajnálom!
Tündi
Igazából erre most reagálnék szívem szerint, de Dávid miatt nem fogok, mert ő beszél nekem emberismeretről, amikor ismeretlenül engem oszt.
Csilla, téged viszont megkereslek, ha lehet, jó? Nem Hotut védeni, csak beszélgetni, megígérem, ok?
Most úgy őszintén, mi a faszt keresnek itt Csilla barátai mocskolódni? Felkerestem én a Csillát, győzködni? Ha vége, akkor zárja le magában, felnőtt nő, pont. Nem véletlenül nem erősködök, hogy higgyen neki, ha magától nem esik le neki az ejtőernyős parafatantusz, hogy rossz helyen keresi az ellenséget, más miatt sem fog, és akkor már nem is érdemes csinálni semmit.
Minek járt vele egyébként is, ha inkább hisz annak a kis kurvának, mint annak a pasinak, akit elvileg szeretett? Miért veszi mindenki kézpénznek annak a 16 éves begőzölt picsának a képzelgéseit? Ismeri bármelyikőtök is, tudtok róla bármit? Mit kellene Tibinek megbánni, azt, hogy egyszer találkozott azzal a lánnyal, hogy elküldje a faszba? Nem keveset beszélgettem vele, első kézből van infóm, nem tizenhatodikból, mint a magasságos észosztó társaságnak.
Had intézzék már el ők, egymás közt.
Igazad van, a nevem tényleg illett volna odabiggyesztenem, de azthiszem akinek tudnia kell tudja ki is vagyok. Ugyanolyan megcsalt volt szerető mint Csilla, és hiddel nem tegnap volt mikor Tibit megismertem, és nem egyszer(!) éltem át ugyanezt. És ha jól meggondolom én vagyok még mindíg a marha hogy a játszadozásiról szóló blogját olvasom, sőt kommentálom is... szóval további jó szórakozást!
Hmmm... Azt hiszem néhány ember elgondolkozhatna azon amit Lasse írt (az eddigieket olvasva ez a veszély ugyan nem áll fenn, de hátha), ugyanis kissé elszaladt veletek a ló emberek. Emberismeretről beszéltek itt meg múltról,jelenről,jövőről, természetesen két marékkal szórva a hárompontokat mert attól ilyen hogyishívjákos lesz az egész. Utóbbira nem reagálnék (költői esten lehet hogy bejön, sajna nem mindenki hull tőle a porba, személyeskedni meg én is tudok) a másodikra is csak annyit hogy az, hogy kétszer-háromszor beszélek valakivel illetve párszor a fülembe suttogják hogy a "Hotu egy fasz" messze nem jelenti azt hogy ismerem az illetőt, majd öt éve vagyunk barátok Tibivel és én sem ismerem teljesen. Persze nyilván ez titeket nem zavar, jobban elhiszitek amit egy barátotok mond (ezzel nincs is semmi gond) de akkor ne gyertek ide észt osztani ÉS főleg ne kezdjetek el személyeskedni valakivel aki mindenki számára kristálytisztán leírja ennek az egész szituációnak a lényegét (gyönyörű volt Lilla, majdnem meghatódtam).
A Tibi néha hülye ez tény. Néha a szerelmi életben is hülye ez is tény. De ha egy kissé a dolgok mélyére néztek akkor ez érthető. Most menjek bele hogy mi van náluk otthon? Menjek bele hogy képes volt másfél évig birkatürelemmel egy másik lány mellett maradni, aki a végén szó szerint pokollá tette az életét a beteges birtoklási vágyával? És ő mégis mellette maradt? Menjek bele hogy vajon ezek után jogos-e anyázni őt? Nem megyek, aki valóban ismeri őt az tudja a választ, a maradéknak pedig itt egy újabb ok hogy ne képzeljék magukat mindenttudó felsőbbrendű lénynek. Viszont azt ne felejtsük el hogy ebből a hülyeségből nem sok (mondhatni semmi sem) látszott meg a Csillával való kapcsolatán. Semmi. Ez egy harmónikus kapcsolat volt, egészen addig míg pár embernek el nem borult az agya... Mindegy, abbahagytam, úgyis mindenkinek megvan a saját kis bebetonozott véleménye.
Csilla hozzád viszont szólnék pár szót. Nem ismerlek téged, sosem beszéltünk de azért kimondom: úgy kelletek egymásnak a Tibivel mint egy falat kenyér. Ezt tudod te is és tudja ő is. Megérné most egy ilyen "mondvacsinált" indok miatt kettétörni ezt a kapcsolatot? Hogyne érné meg, szenvedjen csak, súgják most a füledbe a körülötted állók, de arra kérlek ne hallgass rájuk. Sőt ne hallgass Lillára, ne hallgass Lasse-re, ne hallgas rám se. Hallgass a szívedre és senki másra. Az majd megsúgja neked az igazat.
Üdv mindenkinek
-This is blasphemy! This is madness!
-Madness? THIS IS SPARTA!!!
nyugi, figyelj ez az ő véleményük mebántottam egy nekik fontos személyt. Így élik meg sztem, teljesen jogos hogy így fikáznak... úgyhogy nyugi de azért köszi...
kösz Spartan... ez jólesett trú fenz brother
Teljesen természetes dolog, hogy mindenki a baráti körét védi. Természetes, hogy mindig minden dolgot elfogadnak onnan. Majd rájönnek, hogy kár érte, vagy éppen örülnek, hogy jól tették.
Teszik ezt joggal, hiszen ezért barátok.
De ettől ez a dolog még nem fog megoldódni. Itt nem ócsárolni kell a másikat, mindenféle egyoldalú, innen onnan szedett információk miatt.
Inkább segíteni kellene őket, hogy ha már nem menthető a helyzet, legalább emberszabású módon legyenek meg egymás mellett.
Ha valami nem megy (lényegtelen miért nem) akkor még nem kell balhézni. Az csak energiapocsékolás.
Ne feledjétek, hogy az idegeskedés nem más mint az önmagaddal való kibaszás más hülyesége miatt.
Ahelyett, hogy a sárdobálással kellemes olvasnivalót nyújtotok a vacsorám mellé, inkább segíteni kellene a barátotokat, hogy megoldják a szituációt, mert a nyugalom érdekes mód jobb közérzetet biztosít mint a veszekedés.
Én eszerint teszek. Ti jöttök
kedves sándor:)
ami kedves tibit illeti,kell-e más neki mint kis vörös csaj széttett lábakkal? mert úgyláccik nem. 'kellenek egymásnak mint falat kenyér' hát azthiszem ezt benézted és szeégny világ mártírja tibike nem képes harcolni mai napig se semmiért az égvilágon ami fontos. ennyi.
Post a Comment
<< Home