A szép tavasz elébe

A szép tavasz elébe

Sötét nyálkás tavaszi este
Anyám zokog a konyhába
rázkódik, összecsuklik
zuhan mindent feledve.
Apám fekszik, nyugodt
rezignált szeme
ezer és ezer éve nem
látja az égen a sok
ragyogó csillagot.
Én csak ülök és játszom
a sötét nyálkás tavaszról
egy lakásból a családról
melytől az Isten épp elpártol.
Apám kiment Anyámhoz.
Ordítanak, a nyöszítő
oroszlán, és a sakál.
a pofont egymásnak
adják a falak.
Sötét nyálkás tavaszi este
A szívemmel pedig
a hold sétál egy angyal tollal
betont keverve.
kezemben egy gitár nyak.
a húr pendül de elszakad.
belőlem a lélek
kifelé, egyre kifelébb szalad.
talán a szép tavasz elébe
de ma még csak a
sötét nyálkás tavaszi este